A klímakutatók májusra pillantva kétségbeesetten tépték a hajukat.
Bár a tavalyi rekord nem dőlt meg, most már hivatalosan is kijelenthető, hogy a párizsi egyezmény középtávon fenntarthatatlanná vált. Ha így folytatjuk, tíz éven belül elérjük azt a kritikus határt, ahonnan már nem lesz visszaút.
Bár reménykedtünk egy lágy, enyhe tavaszban, 2025 májusa újabb figyelmeztető jelzéseket küldött a természettől, amely arra utal, hogy az összeomlás szinte elkerülhetetlen. A globális átlaghőmérséklet ugyan kissé elmaradt a szimbolikus +1,5 °C-os emelkedéstől az iparosodás előtti időkhöz viszonyítva, de így is elérte a 15,79 °C-ot. Ez az érték aggasztóan közel áll a tavalyi év minden idők legmagasabb hőmérsékletét jelentő rekordjához.
Az Európai Unió Kopernikusz Klímafigyelő Szolgálata legújabb jelentésében arra figyelmeztet, hogy a rendkívül magas hőmérsékletek már nem csupán a szárazföldi területeken, hanem az óceánokban is az új normát képviselik. 2025 májusa hivatalosan a második legmelegebb május lett, amit valaha regisztráltak, csupán 2024 májusa áll az élen.
Az óceánok sem maradtak érintetlenül a hőhullámok hatásától: a tengerfelszín hőmérséklete elérte a 20,79 °C-t, ami a mérések történetében a második legmagasabb értéket jelenti. A hivatalosan "szokatlanul meleg" tengervizek szinte mindenhol megfigyelhetők, az Atlanti-óceán északi és északkeleti területein például rekorddöntögető tengeri hőhullámok alakultak ki, míg a Földközi-tenger is a megszokott hőmérsékleténél jóval melegebb volt.
Ez nem csupán statisztikai adat, hanem egy valós fenyegetés: a tengeri hőhullámok drámai mértékben károsíthatják a vízi élővilágot, felborítva ezzel az ökoszisztémák finom egyensúlyát. Ezek a hőmérséklet-emelkedések zavarokat okozhatnak az óceánok természetes "légzésében", amely a felszíni és mélyebb rétegek közötti tápanyagáramlást jelenti. Tekintettel arra, hogy a Föld felszínének több mint 70%-át óceánok borítják, ezek a változások drámai hatással lehetnek az éghajlat szabályozására is, ami globális szinten érezhető következményekkel járhat.
A hőség mellett a szélsőséges szárazság is egyre inkább feltűnik Európában: számos területen az 1979 óta mért legalacsonyabb csapadéknak és talajnedvességi szintnek lehetünk tanúi. Az Egyesült Királyságban egymás után dőlnek meg a tavaszi melegrekordok, míg Dánia és Hollandia évtizedek óta nem tapasztalt aszállyal küzd. Ez a helyzet nem csupán a mezőgazdaságra gyakorol nyomást, hanem az ivóvízkészletek fenntarthatóságát is veszélyezteti.
Az elmúlt egy év, 2024 júniusa és 2025 májusa között, során a globális átlaghőmérséklet már 1,57 °C-kal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest. Ez a szám jelentősen meghaladja a Párizsi Klímaegyezmény által kitűzött célokat. Bár ez a határ a hosszú távú trendekre vonatkozik, a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a globális felmelegedés jelenlegi üteme már elérte az 1,3 °C-ot, és a valószínűsége 50% arra, hogy 2035 előtt – remélhetőleg csak átmenetileg – átlépjük az 1,5 °C-os határt.
