A Hunyadi-sorozat újjáéleszti a magyar hagyományok és értékek méltóságát.

Az 1968-as Egri csillagok és az azt megelőző A koppányi aga testamentuma óta a magyar moziban és televízióban alig találkozhattunk olyan lenyűgöző kosztümös történetekkel, amelyekben hősies magyar karakterek csataméneken vágtáznak, szablyát forgatva, és megvédik hazájukat a ránk támadó turbános seregektől. Most azonban végre megérkezett hozzánk a legendás Hunyadi!

A hősies évtizedek árnyékát némileg felderítette A Tenkes kapitánya sorozat, amelyben a mi bátor kurucaink kétségtelenül felülmúlták a nyurga Bruckenbacker kapitány gyenge labancait. Azonban ezzel a magyar hadi virtus romantikus, eltúlzott ábrázolásának korszaka hosszú időre véget ért. Egészen a 2023-as Hadik című romantikus kalandfilmig, amely néhány ígéretes elemet ugyan felvonultat, de alapvetően nem tudta meggyőzni a nézők tömegeit arról, hogy Mária Terézia vitéz huszárja legalább annyira eltökélt figura volt, mint például Buga Jakab. A Petőfi Sándor életéről készült filmes feldolgozást is egyfajta kitérőnek tekinthetjük a történelmünk dicsőséges időszakait megjeleníteni vágyó mozgóképes trendben.

Egyébiránt úgy tűnik, hogy az elmúlt évszázad második felétől kezdődően készült filmes alkotásaink, amelyek történelmünk emlékezetes pillanatait és hőseit hozzák elénk, javarészt mintha csak a Himnusz leegyszerűsített üzenetét igyekeznék közvetíteni: régen tép minket a balsors, a halálhörgés és a siralom alapmotívumává vált, de felemelt fejjel állunk az újabb és újabb sorscsapások elé. Pedig a csodálatos költeményben szó esik nektárról, kalászról, a plántált zászlóról, sőt, a nyögő Bécsről is, mielőtt megjelenne a rabiga, a csonthalom, a bú és a kétség. Most viszont a március 8-tól a TV2-n debütáló Hunyadi-sorozat, amely a nándorfehérvári hős életének és tetteinek izgalmas kalandjaival szórakoztatja a közönséget tíz epizódon keresztül, szembeszáll minden negatív történelmi önképpel, kardot rántva és szenvedélyesen élvezi a történelem adta lehetőségeket.

Az újságírók számára lehetőséget adtak az első öt epizód folyamatos megtekintésére, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a Hunyadi képes szórakoztatni azokat, akik élvezik a karddal vívott összecsapásokat és a lovagláson alapuló, középkori atmoszférájú történeteket. A Trónok harca, a Vikingek, a Borgiák és hasonló művek sikerét látva nem meglepő, hogy egyre többen vonzódnak az ilyen típusú tartalmakhoz.

A Hunyadi-sorozat várhatóan nagy sikert arathat, és ennek több tényezője is van. Az egyik legfontosabb alapot a már 25 éve íródó regénysorozat adja, amelynek jelenleg a 12. köteténél tart a szerzője, Bán Mór. Ez a hosszú idő alatt formálódott történelmi regényfolyam rendkívül alaposan és részletesen mutatja be Hunyadi János életét, környezetét és tetteit, miközben a valóságos tényeket és a fikciós elemeket ügyesen ötvözi. Bán János, aki Jókai Mór iránti tiszteletből választotta a Mór nevet, nemcsak íróként, hanem a sorozat forgatókönyvének kidolgozásában is aktívan részt vett. Ő is támogatta Lengyel Balázs, Lovas Balázs, George Mihalka, Ruttkay Zsófia és Veres Attila munkáját, akik a sorozat megvalósításáért felelnek.

Az epizódokat jegyző rendezők, Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs ügyesen megőrizték a sorozat koherens vizuális nyelvezetét, ugyanakkor mindegyik rész saját, egyedi stílusjegyeivel is rendelkezik. Számomra a Nagypál Orsi által rendezett epizódok tűntek a leginkább személyesnek és érzelmileg gazdagnak, de ezt természetesen saját, szubjektív érzéseim alapján állítom.

A „Rise of the Raven” (A Holló felemelkedése) című sorozat látványvilága világszínvonalú élményt nyújt. Budai Ákos vezetésével a hollywoodi szintű VFX-mesterek valóban életre keltik a 15. századot, tele izgalmas csatákkal, impozáns palotákkal és egyszerű kunyhókkal. Minden jelenetben hitelesen tükröződik, milyen is lehetett Vajdahunyad vára, Buda, Bécs és Nándorfehérvár, így a nézők szinte átléphetnek az időn, és részesei lehetnek a történelemnek.

Merkovics Bea jelmezei kifinomultan ötvözik a műfaj által megkívánt vizuális elemeket a történelmi hitelességgel. A kamera mögött dolgozó Garas Dániel, Réder György és Gosztola Ábris munkái kiemelkedően teljesítik a nemzetközi szintű bemutatókra szánt filmsorozatokkal szemben támasztott szakmai és esztétikai követelményeket.

Lenyűgöző élmény végigkövetni Gálffi László művészi pályafutását egy ilyen sorozat keretein belül. Minden egyes mozdulata életre kel, és új, mélyebb jelentést nyer, amint ez a kivételes színész megjelenik Luxemburgi Zsigmond sokszoros királyi, majd császári alakjában. Igazán örvendetes lenne, ha a világ olyan magasságokba emelkedne, mint az ő tehetsége.

Ónodi Eszter pillanatai rendkívül meggyőzőek, hiszen a korlátozott időkeret ellenére is képes életre kelteni Barbara királyné karakterét, amely mögött hosszú évek sokszínű története rejlik. Fekete Ernő mesterien hozza ki a legtöbbet a háttérből manipuláló intrikus, Cillei Ulrik szerepéből, aki dramaturgiailag elengedhetetlen, de egy árnyalatnyival mégis sablonos. Medveczky Balázs Ujlaki Miklós karakterét úgy formálja meg, hogy a folyamatosan sértődött, nagyképű, és nem éppen a legélesebb elméjű figurája hihető és szórakoztató legyen.

Itt nem csupán az ecsetkezelésre érdemes figyelni, hanem inkább a karakter látványos izomzatára, amely magabiztosan tükrözi erejét. A szúrós tekintet, a hosszú haj és a szakáll mind hozzájárulnak ahhoz a férfias aurához, ami körülveszi. Ezért is hitelesek azok a pillanatok, amikor a sorozat felfedi, hogy a törökverő hősnek is vannak gyenge pontjai. Ezek a gyengeségek leginkább a nőkkel való interakciói során válnak nyilvánvalóvá, ami még inkább emberivé teszi őt.

A sorozat készítői gyakran állítják kihívások elé a bátor és szenvedélyes főhőst, aki különböző kísértésekkel néz szembe. Az egyik legfontosabb ilyen próbát Brankovics Mária, a hős első nagy szerelme jelenti, akit Törőcsik Franciska kelt életre. Nem lenne meglepő, ha a sorozat nemzetközi premierje után a Cicaverzumban és a Hogyan tudnék élni nélküled? című produkcióban feltűnő színésznő karrierje új irányt venne a nemzetközi filmes piacon. Ráadásul a sorozat különleges vonása, hogy a nemzetközi szereplők saját anyanyelvükön szólalnak meg, így Törőcsik Franciska hosszú monológokat ad elő szerb és török nyelven, ami megkönnyíti számára az angol nyelvű játékot is.

A sorozat nézői Hunyadi Mátyás feleségét, Szilágyi Erzsébetet Rujder Viven megformálásában ismerhetik meg. Az, hogy ez a két történelmi alak összeházasodik, nem számít spoilernek, hiszen ez a tény a történelemkönyvekben is megtalálható. Hiszen ki másról írta volna Arany János a „Mátyás anyja” című költeményét, amely remélhetőleg ma is része a közkulturának? A Katona József Színház tehetséges színésznője egy sokrétű, erős karaktert alakít, aki egyszerre jelenik meg vadóc lányként, aggódó anyaként és házassági nehézségekkel küzdő feleségként, mindezt hitelesen és magával ragadóan. A spoiler-mentes információk mellett a sorozat látványos intrójában egy koronás fő is felbukkan, ami izgalmas találgatásokra adhat okot a figyelmes nézők számára a cselekmény alakulásával kapcsolatban. De ne feledjük: lehet, hogy nem azt kapjuk, amire számítunk.

Hermányi Mariann, akire Zsigmond király lánya szerepét bízták, a Toxikoma és A besúgó-sorozat óta kiemelkedő helyet foglal el a fiatal magyar színésznők között, akikről a filmes szakma is pozitívan vélekedik. Az utóbbi két év során már az ötödik jelentős filmes szerepét alakítja, ami egyértelműen sikeres karrierje újabb állomása. Luxemburgi Erzsébet megformálásával ismét bizonyítja, hogy tehetsége és sokoldalúsága miatt érdemes rá figyelni.

A sorozat szereplőgárdája egyértelműen sikeresen összeállt, és ez a külföldi színészekre is érvényes. Murathan Muslu, aki a II. Murád szultánt alakítja, osztrák származású, és lenyűgöző karizmájával, erőteljes megjelenésével, valamint férfias vonzerejével hódítja meg a nézőket. Érdemes megemlíteni, hogy a német nyelvterületen már nagy népszerűségnek örvend, ami még inkább hozzájárul a karakter hitelességéhez és vonzerejéhez.

Francesco Acquaroli Milánó nagyura, Visconti szerepében nagyon olasz,

A sorozatban feltűnő tehetségek névsorát továbbra is hosszasan folytathatnánk, hiszen olyan kiváló művészeket sorakoztat fel, mint Jordán Adél, Rába Roland, Kaszás Gergely, Nagypál Gábor és sok másik nagyszerű színész. Azonban most sajnos nem áll rendelkezésünkre elegendő tér, hogy mindannyiukat méltassuk.

A produkcióval kapcsolatos ellenérvek között felmerült bennem, hogy bár eredetileg hosszabb, több évados történetnek szánták, végül csupán tíz epizódra korlátozták a lehetőségeket. Ez nem túl rövid idő, de mégis lényegesen kevesebb lehetőséget ad arra, hogy a karakterek és az eseményszálak gazdagabb és mélyebb kibontását végezzék. Nyilvánvalóan próbálták elkerülni a szereplők sematikus, egysíkú ábrázolását, de ez a törekvés sajnos nem mindig bizonyult maradéktalannak.

A Hunyadi egyedülálló stílusban és lebilincselően tárja elénk Hunyadi János életének jelentős epizódjait, amelyek nem csupán a történelem lapjain élnek tovább, hanem a hősies tettek révén valóban világszerte elismerést nyertek. Ők azok, akik nem csupán szavakkal, hanem valós cselekedeteikkel is megmutatták, mit jelent a bátorság és a tisztesség. Hunyadi János az a figura, akit a kivételes intellektus és a morális erő jellemez, és aki méltán érdemli meg, hogy hősként emlékezzünk rá.

A külföldi nézők pedig végre megtanulhatják, hogy jóval a szintén magyar közreműködéssel létrejött atombomba, C-vitamin, BIC golyóstoll és a bűvös kocka megjelenése előtt miért döntöttek úgy az akkori illetékesek, hogy megszólaltatják a harangokat a világ keresztény templomaiban déli tizenkettőkor. Az is felmerülhet a nézőben, hogy a szerbek, az osztrákok, a németek, az olaszok, a románok, a magyarok és egyéb népek hol egymás mellett, időnként egymásért, még gyakrabban egymás ellen, de nagyon-nagyon régóta együtt létezünk Európában. És az se baj, ha néha mindannyian szórakozunk egy jót.