12 billió forintot szántak volna, de végül elutasították a rákosrendezői arab befektetőt.

A hazai közbeszédben "Mini-Dubaj" néven elhíresült projektet jegyző Mohamed Alabbar, a dubaji ingatlanpiac prominens alakja, most Montenegró felé fordította érdeklődését, Milojko Spajić miniszterelnök támogatásával. Az ambiciózus terv szerint Alabbar körülbelül 30 milliárd eurót kíván befektetni egy, az albán határ közelében található településen, de több potenciális helyszín is a látóterébe került. Első lépésként Európa leghosszabb strandjának fejlesztését tűzte ki célul, azonban Ulcinj városának lakói megakadályozták a projekt megvalósulását. Jelenleg Alabbar új partszakaszokat keres, ahol megvalósíthatja grandiózus elképzeléseit. Néhány település már most is aktívan pályázik a projekt helyszínéül, és úgy tűnik, hogy a hegyvidéki területek is szerepet kapnak a tervben, lehetőséget adva arra, hogy a közel-keleti tőkéből egy csillogó síparadicsom épüljön fel a délszláv államban.

Mohamed Alabbar, a híres dubaji Burdzs-Kalifa felhőkarcoló megálmodója és az Eagle Hills, valamint az Emaar Properties alapítója, egyre inkább a kelet-európai piacokra összpontosítja figyelmét. Tevékenységét Belgrádban kezdte, ahol a Száva-parti elitnegyed fejlesztése, a Belgrade Waterfront valósul meg. E projekthez 2,75 milliárd euró értékű befektetés társul, és a helyi St. Regis luxushotel is itt található. A közelmúltban megnyílt a belvárosi The Bristol Belgrade luxushotel, továbbá Ivanka Trumpékkal közösen dolgoznak a Trump International Hotel, a Trump Tower és a helyi Ritz-Carlton fejlesztésén. Alabbar következő célpontja Albánia, ahol Durrës városában egy luxus lakóövezetet és szuperjachtok fogadására alkalmas kikötőt tervez létrehozni, mindezt 2 milliárd euróból.

A hírek szerint az üzletember 300 millió eurót fektetett be két horvát szállodai vállalkozásba, ugyanakkor a főváros szívében tervezett 500 millió eurós Zagreb Manhattan projektje végül kudarcot vallott a helyi lakosság ellenállásának köszönhetően, annak ellenére, hogy a polgármester nagyon lelkesedett az ötletért. A következő lépés a zuglói Rákosrendező vasútállomás rehabilitációja lett volna, amelynek keretein belül a Grand Budapest néven futó, 12 milliárd eurós költségvetésű projektet is meg akarták valósítani, amelyet a Trump Towerrel is összekapcsoltak. Emellett a cégcsoport birtokába került a bécsi The Ritz-Carlton luxusszálloda is, amelynek vételárát nem hozták nyilvánosságra, ahogy arról lapunk is beszámolt.

Montenegró az utóbbi hónapokban a figyelem középpontjába került, mivel egy befolyásos üzletember jelentős tőkét kíván befektetni a Balkán luxusdesztinációjaként népszerűsített országba. A hírek szerint Bosznia-Hercegovina is hasonló lépésekre készülhet. A kulcs minden esetben ugyanaz: nem csupán meglévő cégek tulajdonjogának átruházásáról van szó, hanem hatalmas fejlesztési projektekről is. Az Eagle Hills projektjei mögött álló kormányzat, különösen a miniszterelnök, aktívan támogatja a kezdeményezéseket, mivel ezek munkahelyek teremtésével, valamint a turizmus és a gazdaság fellendülésével kecsegtetnek. Különösen Alekszandar Vucsics szerb elnök és Edi Rama albán miniszterelnök szoros barátsága játszik kulcsszerepet az ügyben, hiszen Alabbart, akit az albánok "Rama sejkje" néven ismernek, kiemelten támogatják ezen ambiciózus terveik megvalósításában.

A másik oldalon pedig óvatos vagy akár a fejlesztések megvalósulásának mikéntjével szemben kifejezetten ellenséges lakosság, városvezetés és civilszervezetek jellemzik ezeket a presztízsberuházásokat, a helyiek jobbára környezeti károkozástól, infrastrukturális terheléstől, korrupciótól és pénzmosástól, illetve egyéb visszaélésektől, netán dzsentrifikációtól és a városkép torzulásától tartanak. (Montenegróban Alabbar démonizációja mindössze pár hónap alatt már ott tart, hogy egyesek szerint az üzletember pusztán egy báb, és a vállalat mögött más valaki áll - például az Emaar Properties egyik fő részvényese, Mohammed bin Rashid al Maktoum dubaji emír, az Egyesült Arab Emirátusok miniszterelnöke. Az alábbiakban az egyre jobban eszkalálódó montenegrói helyzetről próbálunk ebben a cikkben egy átfogó képet adni, hol is tart jelen pillanatban a történet.

Ulcinj városától mindössze 12 kilométerre terül el a Velika Plaža, vagyis a Hosszú Strand, amely a kontinens egyik legnagyobb egybefüggő homokos partszakasza, összesen 20 millió négyzetméteren. Ez a hely különösen vonzó a kisgyermekes családok számára, hiszen ideális nyaralási lehetőségeket kínál. Érdekes módon azonban a környéken nem találhatóak jelentős szállodák vagy üdülőkomplexumok, ami paradox módon még vonzóbbá teszi a vidéket. Alabba, a helyi fejlesztések iránt érdeklődő üzletember számára ezek a körülmények egyértelmű lehetőséget jelentettek. Ő egy grandiózus szállodakomplexum megvalósítását tervezte a partszakaszon, amely eddig számos kisebb strandüzemeltető között oszlott meg. Bár a terület állami tulajdonban van, a régió fejlődése viszonylag lassú ütemben halad; sok család évtizedek óta üzemelteti saját strandját, biztosítva ezzel megélhetését. Ez a csendes állapot azonban megváltozni látszik, hiszen a március 11-én kihirdetett új pályázat eredményeként a nem régiben bejegyzett Eagle Hills Montenegro, amely csupán március 6-án alakult meg, több mint tíz koncessziót nyert el, ezzel a helyi strandüzemeltetők többsége a dubaji céghez került.

A helyiek véleménye szerint ez nem más, mint "mészárlás", nem pedig pályázati folyamat, ezért március 22-én több száz ember vonult utcára, hogy kiharcolja a tender érvénytelenítését. Az üzletemberek, önkormányzati képviselők és civilek transzparenseikkel világossá tették a meghátráló kormány és Alabbar számára, hogy Ulcinj nem árucikk, és nem kívánja magát az adriai Dubajjá metamorfózálni. A helyi családi vállalkozások védelme érdekében nem hajlandók lemondani a "világ legszebb tengerparti bárjáról", és határozottan elutasítják Slaven Radunović területrendezési miniszter kijelentését, amely szerint az eddigi strandbérlők félmaffiózók lennének. Pedig Ulcinj rendelkezett volna az Adriai-tenger partvidékének legnagyobb jachtkikötőjével, egy jelentős nemzetközi repülőtérrel, valamint a Balkán legmodernebb kórházával, továbbá az óváros felújítása is ígéretet nyert Alabbarék részéről.

A városban zajló felfordulások közepette Spajić miniszterelnök kifejtette, hogy a montenegrói kormány egy hosszú távú bérleti megállapodás keretében 99 éves időtartamra kívánja biztosítani a befektető számára a szükséges területet a projekthez. A tervek szerint az állam évente körülbelül félmilliárd eurós bevételt remélhet, míg a helyi önkormányzat is évi 50-60 millió euróval gazdagodna a profitból. Spajić emellett hangsúlyozta, hogy a projekt nem kizárólag Ulcinjra korlátozódik, hanem Montenegró más tengerparti településein is megvalósulhat. Szóba került továbbá, hogy Alabbar jelenleg egy 20 kilométeres észak-afrikai partszakaszt is fontolgat a beruházás helyszíneként, tette hozzá a kormányfő a Viljesti montenegrói napilapnak adott interjújában.

Mindazok után, ami történt, egyáltalán nem szeretnék befektetni a déli részbe - különösen Ulcinjban nem. Miért akarnál Dubajban befektetni, ha mi nem akarunk téged? Tiszteletben tartom a közösség döntését

- Ezt követően Alabbar kifejtette a kialakult helyzetet, megemlítve, hogy téves információk alapján cselekedett, és jogi csapata nem nyújtott megfelelő útmutatást.

A vállalkozó nem sokáig tétlenkedett, máris felfedezte Buljarica város elbűvölő partszakaszát – olvasható a Montenegro Business üzleti magazinban. A helyi lakosság egyelőre nyitott a fejlesztésekre, azonban hangsúlyozták, hogy minden egyes projekt kapcsán átlátható és korrekt megállapodásokat kell kötni a telektulajdonosokkal, az önkormányzattal és az egyházi képviselőkkel. A telek kisajátítást állami érdekekre hivatkozva nem fogják tolerálni. Ez a helyzet éles ellentétben áll például Albániával, ahol Ivanka Trump és szaúdi, katari, valamint emirátusi befektetők luxusszállodáit nemzetstratégiai projektté nyilvánították. Az albán kormány többsége pedig úgy módosította a természetvédelmi törvényt, hogy immár nemzeti parkokban is lehetőség nyílik ötcsillagos hotelek építésére. Más tengerparti települések, mint Reževići, Petrovac és Herceg Novi, szintén jelezték, hogy szívesen tárgyalnának a dubaji befektetőkkel a feltételekről. Budva városa pedig komoly eséllyel pályázik két új hotel és egy 20 luxuslakást magában foglaló társasház megvalósítására.

Nem mindenki van azonban a tüntetők véleményén a helyiek közül sem, van olyan vállalkozó, aki szerint már egyetlen milliárd eurónyi befektetés is hatalmas előrelépés egy ilyen kistelepülésnek és a térség turizmusának is egy olyan, EU-n kívüli ország esetében, amelyik egyébként sem dúskál az ilyen opciókban, így "Alabbar a legjobb dolog, ami a montenegrói turizmussal történhet". Egyelőre azonban ezt kevesen gondolják róla, így az üzletember az ellene való tiltakozást látva először felajánlotta az addigi bérlőknek, hogy változatlan áron béreljék vissza tőle a területüket, de aztán végül is visszaadta a koncessziókat az államnak - mint idéztük is fentebb, elege lett az ellene irányuló indulatokból.

A kérdés azonban túllép a homokföveny határain; az építési telek sorsa mélyebb összefüggésbe kerül a miniszterelnökkel, aki határozottan állítja, hogy egy ilyen hatalmas lehetőséget nem szabad elszalasztani az ország számára. Ezzel szemben a Montenegrói Civil Szervezetek Hálózata (MANS) arra figyelmeztet, hogy a 99 éves földbérleti szerződés az Eagle Hillsszel nemcsak törvénytelen, hanem potenciálisan pénzmosásra is alkalmas. A miniszterelnök nem rendelkezhet önállóan az állami tulajdonban lévő telkekkel; azok értékesítése vagy bérbeadása csak közbeszerzési eljárás keretein belül vagy nyilvános pályázat útján lehetséges. Továbbá, az Alabbarral kötött megállapodás lehetőséget ad harmadik felek bevonására a projektekbe – anélkül, hogy világosan meghatároznák, kik lehetnek ezek a felek, és milyen kritériumok alapján választják ki őket. Ez a gyakorlat pedig megnyithatja az utat az országba áramló, kétes forrásokból származó tőke számára, figyelmeztet a MANS.

A szerződés szerint az Emirátusok kormánya dönt arról, hogy mely cégek projektjei esnek a megállapodás hatálya alá, a montenegrói kormánynak pedig ehhez írásban kell hozzájárulnia. A dokumentum azonban nem tartalmazza, milyen feltételekkel adható vagy tagadható meg ez, különös tekintettel a cégek tényleges tulajdonosaira és a tőke eredetére.

Alabbar határozottan nem titkolja, hogy a projekteken több más dubaji befektető is részt vesz; ő csupán az egyik szereplő. A MANS arra kérte a miniszterelnököt, hogy garantálja a projekt teljes átláthatóságát a közvélemény felé, mivel ez az üzlet jelentős hatással lehet az ország európai uniós csatlakozási esélyeire is.

Dritan Abazović, a korábbi montenegrói miniszterelnök, komoly aggodalmakat fogalmazott meg az új ügylet körüli lehetséges korrupciós hátteret illetően. Kifejtette, hogy az ügyészség beavatkozása elengedhetetlen, hiszen állami és önkormányzati tulajdon nem lehet csupán ígérgetések tárgya. Abazović hangsúlyozta, hogy amennyiben kiderül, hogy Spajić valóban Alabbar cégének lobbiérdekét szolgálja, akkor a törvény szigorának megfelelően kell eljárni, és az illetőt le kell tartóztatni. Spajić viszont megígérte, hogy a parlamenti jóváhagyást követően a montenegrói történelemben példátlan átláthatósággal fogják kezelni a várható befektetésekről szóló megállapodásokat. Kijelentette, hogy semmiképpen nem fogják engedni, hogy állami földek kerüljenek az Eagle Hills birtokába.

Mohamed Alabbart különleges bánásmódja a nyugat-balkáni vezetők részéről nem véletlen. A turizmus kulcsfontosságú ágazat a régió gazdaságában, és a montenegrói példa világosan mutatja, hogy a luxusra való törekvés most a középpontba került. Edi Rama, Albánia miniszterelnöke nyíltan kifejezte, hogy elutasítja a tömegturizmust, mivel csak a tehetős látogatókat szeretné vonzani az országba. Hasonló véleményt fogalmaztak meg horvát kormánytagok is, akik szintén a vendégkör átalakítására törekednek. Azonban ehhez jelentős infrastrukturális fejlesztések szükségesek; nemcsak csillogó szállodákra van szükség, hanem olyan repülőterekre is, amelyek képesek magángépeket fogadni, és kikötőkre, amelyek szuperjachtokat tudnak kezelni, valamint luxusüzletekre is. Ezek a célkitűzések azonban nem valósíthatók meg gyorsan önerőből, így Alabbar és a Trump-Kushner házaspár könnyen a megváltó szerepébe léphetnek a térségben.

Alabbar egy alapos kalkulációval érkezik, hiszen általában 1-15 milliárd euró közötti összeget fektet be egy adott országban. Ez a befektetés pedig gyakran háromszoros megtérülést hoz az üzleti tervben előrejelzett időszak alatt. Ha Alabbar valahol megjelenik, azt a gazdaság érzékeli – nem meglepő, hogy a montenegrói kormány úgy érzi, mintha megnyerték volna a lottóötöst. A dubaji befektetők a hegyvidéki területek iránt is érdeklődnek, mivel a hűvösebb éghajlat vonzó célpontot jelent az arab turisták számára. Alabbar ezért elfogadta Kolašin polgármesterének meghívását, és már formálódnak a tervek két különböző helyszínen is.

A Bjelasica-hegységben egy lenyűgöző téli-nyári síparadicsom tervei készülnek, amely 2800 ágyas szállodakomplexummal büszkélkedhet. A projekt 215 ezer négyzetméternyi beépített területen valósulna meg, 16 ezer hektáron elterülő villákkal, egy varázslatos turistafaluval, valamint sport- és rekreációs központtal. Emellett bobpálya és üzletek is várnák a látogatókat a sífelvonók megállóinál. Ráadásul a fedett sípálya Délkelet-Európa egyik különlegességeként funkcionálna. Ezzel szemben a Sinjavina-hegység a fenntarthatóság jegyében épülne, ahol napenergiával működő luxus hegyi hotelek, etnofalu és ökoházak tennék vonzóvá a sportturizmus kedvelői számára. A vendégek organikus ételeket kóstolhatnának, melyek az újonnan létrehozott farmok friss alapanyagaiból készülnek. Itt a természet és az innováció találkozása valósulna meg, egyedülálló élményt kínálva a természetbarát utazóknak.

A Green Kolasin civil szervezet, mint a projekt ellenzője, hangsúlyozza, hogy a jelenlegi síhotelek főszezonban sem töltik meg kapacitásaikat, ráadásul a hasonló nagyságrendű beruházások gyakran együtt járnak környezeti károkkal. Emellett kérdéses, hogy a települést ellátó Ljevaja folyó vízhozama elégséges lesz-e a megnövekedett igények kielégítésére. A városvezetést is kritikák érték, mivel sokan úgy érzik, hogy a projekt körüli döntések átláthatatlanok, és a helyiek véleményét nem veszik figyelembe. A polgármesteri hivatal ugyanakkor biztosította a lakosságot, hogy a lakosok hangját meg fogják hallgatni, és hogy nincs ok az aggodalomra, mivel a tervezett gigafejlesztés jótékony hatással lesz a turizmusra és a mezőgazdaságra is. Érdemes megjegyezni, hogy más hegyvidéki települések, mint például Žabljak, Bijelo Polje, Berane, Plav, Mojkovac, Rožaje vagy Gusinje, szintén szívesen keresik a kapcsolatot a dubaji befektetőkkel, és nyitottak az együttműködésre.

Példák arra is akadnak, hogy magánszemélyek keresnek befektetőket. Ilyen eset a főváros, Podgorica egyik külvárosi negyedében, Sadinában, ahol néhány telektulajdonos 140 hektárt szeretne fejlesztésre felajánlani. "Nincs ellenérvünk a komoly befektetőkkel szemben, mint Alabbar úr. Éppen ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez a terület egy elit városrész lehetne, amely mind a helyiek, mind Podgorica számára előnyös lenne. Ugyanakkor nem szeretnénk, ha figyelmen kívül hagynának minket. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi közösséget is bevonják a tárgyalásokba, hogy tisztában legyünk azzal, mit terveznek és hogyan. Ez a föld a felmenőink öröksége, és szeretnénk, ha gyermekeink is hasznát látnák" – osztotta meg véleményét az egyik helyi lakos, Slavko Boljević.

Mohamed Alabbar az ulcinji fiaskóról és az országot érintő jövőbeli terveiről május közepén szólalt meg utoljára a podgoricai RE:D ingatlanszakmai konferencián. Elmondta, hogy túl gyorsan történtek a dolgok, ő igazából csak egy tengerparti bárt akart nyitni, aztán ott álltak a strandügy kellős közepén. De tanult belőle, hogy egy ilyen projektbe csak a helyi lakosság támogatásával és a parlament jóváhagyásával lehet belevágni. Elismerte, hogy Szerbiában is követett el hibákat, Albániában is túl gyorsan fejlesztett, de arra is rámutatott, hogy több mint 10 ezer munkahelyet teremtett a Belgrade Waterfront projekt, 600 helyi vállalkozással dolgoznak együtt és naponta 200 ezer euró adót fizetnek be a szerb költségvetésbe.

Jelenleg nincs folyamatban lévő projektjük Montenegróban, de egy izgalmas víziót osztottak meg, amely számos vonzó elemet tartalmaz: játszótereket, műszaki egyetemeket, szociális lakásokat, tengerparti klubokat, éttermeket és egy modern konferenciaközpontot. Kiemelték, hogy ezek a fejlesztések kulcsfontosságúak, hiszen a Tivat városában található Porto Montenegro luxusnegyedet ma már sokan ismerik világszerte, talán még inkább, mint magát Montenegrót.

(Borítókép: Mohamed Alabbar a Modern Luxury konferencián, amelyet az International Herald Tribune szervezett, 2005. december 5-én Dubajban. Fotó: Chris Jackson / Getty Images)